Egy korábbi posztunkra meglehetősen sok olvasói levél érkezett, melyben összeadtátok a tudást, mit lehet tudni Kissvábhegy tévés lakótelepéről. Most az olvasói levelekből szemezgetünk. Köszönjük nektek az aktivitást."A körházakat a 70-es évek elején Gácsi Sándor rádiós találta ki, megalapította a Mikrofon lakásépítő szövetkezetet. Házépítésbe kezdett sok álommal aminek az akkori technikai szinten a kivitelezéssel mérhetetlenül sok problémája volt. Ebből adódóan a három házon kívül a többi nem is épült meg. Mi szerencsések voltunk mert az első házba tudtunk lakást vásárolni szerkezetkészen. Sok munkával és utánajárással tudtuk befejezni, az az lajhatóvá tenni, de akkor a jó anyag és jó mester hiányzott. A mai állapot már az új lakók új anyagok használatával került kialakításra. Mindenesetre, mi 12 évig laktunk ott, mindenki barát volt a telepen, a gyerekek együtt nőttek fel a kertben és a tetőteraszon. A mai napig sok családdal összejárunk, az ott egy igazi közösség volt. Neveket nem írok, de tele ismert emberekkel." Ilus"A kintről mutatós kör alakzat belül sok hátránnyal jár mert nehéz berendezni. Én speciel tudok eladó lakást ott ha valakit érdekel. Minden lakás sztenderd 100 négyzetméter. Állapottol és kilatastól függöen 800e-1m/négyzetméter." Ákos

"Attól voltak tv-s házak, hogy az építkezést az MTV szakszervezete kezdeményezte a dolgozóinak (apa, Peták István az Ablak főszerkesztője volt) és a szakszervezet külön kölcsönkeretet adott, (azt hiszem az OTP mellett), amit évtizedekig fizettünk vissza. Szóval nem szolgálati bérlemények voltak, hanem az MTV szakszervezete szervezte és kölcsönnel segítette a dolgozóinak a lakásszerzést. Apám az építkezésen is dolgozott a munkája után: darut kezelt, rakodott, kórházba is került miatta, úgyhogy én sokáig (6 éves voltam) utáltam a házat. Az ott lakás meghatározó élménye volt, hogy pont a TV-s szervezésből adódóan elég hasonló gondolkodású emberek laktak ott, ezért konstruktív szellemben zajlott a lakógyülés, a karbantartás stb. Kialakult a szomszédokkal egyfajta komuna-jelleg: közös mosógépet vettünk az emeleti szomszédokkal a lépcsőházban közösen mosókonyhává átalakított szemétledobóba. Ez utóbbi felesleges luxus volt, plusz primitíven volt megoldva és a bűz is feljött volna, úgyhogy hamar átalakították a lakók hasznosabb térré, amire azért is szükség volt, mert a köralakú 100 nm-es házban a tárolás kérdése nem volt megoldott.Mai értelemben kétemberes lakások voltak ezek nagy nappalival, egy szobával, a sok üvegfelület miatt kevés fallal, ahova bármit rakni lehetett volna. Mindeközben legtöbb helyen többgyerekes családok lakták. Sőt mi például kiadtunk egy szobát a Kultúr Kapcsolatok Intézetének: ezért rendszeresen külföldiek laktak nálunk. Utólag elképzethetetlen, hogyan osztoztunk mi négyen a 100 m2-en, meg ők a kb. 3 négyzetméteres fürdőszobán. Mindehhez az öcsém állatetológusnak készült és volt, hogy 40 különféle állat lakott velünk, én pedig zongoráztam, pianinón. Az osztálytásraim sokszor nálunk aludtak, a földön, mert persze plusz ágynak nem volt hely, de menő volt a padlófűtés, és döbbenettel konstatálták, hogy éjfélkor átjött a szomszéd, csak beköszönt a nagyszobába, a bejárati ajtó nem volt bezárva, majd közölte, "Csak tojásért jöttem!"  és egyenesen a hütőhöz ment, hogy kivegye.

A közeli természetvédelmi területen főleg az öcsém és a telep gyerekei mozogtak. Az onnan hozott menyétkoponya-kifőzésének szaga azért már kisebb felháborodást keltett a házban. Nekünk nem volt kocsink, ezért minden bevásárlást gyalog felhordani nem volt vicces (az Orbán téren volt a legközelebbi buszmegálló, vagy a 39-es végállomása, ahol gyakran Bilicsi Tivadar várakozott, de onnan rengeteg lépcsőt kellett még megmászni, a teljes Csaba lépcsőt, amin mindennap iskolába jártunk gyalog a Városmajor utcáig. Nem örültem amikor megkértek, hogy szaladjak le a boltba, szegény anyám nem tudom, hogy vásárolt be nap mint nap. De azért nagyon élveztük a lakás luxus vonásait: a nagy ablakokat, s hogy a tüzijátékot az erkélyről lehetett nézni. By the way szerintem a padlófűtés a mi lakásunkban még most is az, amit az építkezéskor leraktak. Az erkélyek eredeti üvegezése az a narancssárga drótüveg, ami még néhány helyen látszik, de sokan kicseréltük, mert zavarta a kilátást a szobában ülőhelyzetből. Még több család ott lakik az eredeti "telepesek" közül.. Később a természetvédelmi területen apám szervezte meg a közös szemétgyűjtést az ottani kutyasétáltatók körében: a kutyasétáltatók köre igazi közösséggé vált napjainkig: karácsonykor is találkoztak a hegyen és otthonról hozott étellel ünnepeltek." Eleonóra

Ha hasonló írásokat olvasgatnál, csatlakozz hozzánk a Facebookon.

(Az Antal Imrét ábrázoló kép hangulatfokozó fotó, nincs tudomásunk róla, hogy "Imruska" ott lakott volna.)

Fotó: Demegvenném Team, Fortepan