Idén őszig nem jártam Horvátországban a nyári főszezonon kívül. Ez alkalommal nem strandolós, hanem sétálgatós, nézelődős pihenésre vágyva utaztunk néhány napra az Adria partjára.
Erre a célra nagyon jó választás az Isztriai-félsziget északkeleti részén fekvő Lovran és Opatija. Lovran az egyik első település volt ezen a partszakaszon.
A város az idők folyamán többször elpusztult, de kicsiny városmagja fennmaradt. Szűk sikátorai a mai napig izgalmas látványt nyújtanak. Itt hunyt el a Villa Flora-ban Feszty Árpád, az ópusztaszeri Körkép festője.
A nagyobb és ismertebb Opatija (olaszul Abbazia) neve mindkét nyelvben az „apátság” főnévből származik. Sokáig mindössze egy bencés kolostor állt itt, csak a 19. század végén vált nyüzsgő várossá.
Az 1900-as évek elején már a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, igazi fürdőváros, ahol sorra épültek a gyönyörű villák. Neobarokk, neoklasszicista, és szecessziós épületeket egyaránt találunk közöttük.
A területnek fantasztikus a klímája is. A körülötte húzódó Učka hegy miatt télen is enyhe az éghajlat (átlaghőmérséklet: 7-9 °C), és nyáron sem forrósodik fel túlságosan.
A buja növényzet és pálmafák láttán az az érzés fog el, mintha Dél-Amerikában lennénk. Az itt eltöltött néhány nap alatt sokat sétáltunk mindkét városban, közben lépten-nyomon gyönyörű, de elhagyott, kissé romos, múlt század eleji villákba, hotelekbe botlottunk.
Bármelyiket örömmel megvenné az ember, már csak azért is, hogy megmentse az utókornak ezeket a csodálatos épületeket.
Köszönjük Keresztes László Péter kedvcsináló élménybeszámolóját, aki nem volt rest pihenése során anyagot szállítani a Demegvenném blognak.
Te is megmutatnád az álomházadat? Küldd el nekünk a fotóját pár sor kísérletében ide: demegvennem@gmail.com
Fotók: Keresztes László Péter
