A legutolsó, legfelső utca Csopakon a Csákhegyi: ha oda felmásztál megvan a jutalom, panoráma, kutyaugatás, szentjánosbogár-neszezés, csillagok, na meg házak, de nem az újépítésű elájulsz fajtából. Itt régebbi, igazi cukiságok vannak. A Csákhegyinek csak az egyik oldala beépített, így az ott lakók békésen kiülhetnek az erkélyre és zavartalanul élvezhetik a panorámát akkor is, ha hallják a szomszéd koccintását. Régóta érzem, hogy nem is ház, hanem valójában egy erkély kell a Csákhegyin, a ház meg persze jöhet hozzá. Erre gondolok:
Ez tehát az utca nem beépített, lenti oldala, ahová egy pimasz és teljesen érthetően telhetetlen háztulajdonos saját verandát épített. Mutatom a házakat, ha már erre járunk.
A kedvenc menta-fogkrém színű, tavasszal, mandulavirágzáskor.
A #kellegyprésház vonulat, ahogy azt elképzelnénk.
És ezt látják a jóemberek az olaszrizlingjük mellé:
Szerintem lelkesen bólogattok.
