Tavasz elején az ember elkezd ábrándozni egy nyaralóról, ahol magának vagy a gyermekeinek gondtalan vakációt biztosíthat. Ma egy ilyen álombéli házat mutatunk. A kúriaszerű épület dokumentációját egy lelkes olvasónk bocsátotta a rendelkezésünkre. A családi archívum képeit nemrég készült, friss felvételekkel egészítjük ki. Irány Mohács, múlt és jelen időben!A ház a háború előtt a mohácsi közjegyző nyaralója volt. Ő és családja a teleket a Mohács belvárosában lévő lakásukban töltötték, míg tavasztól-késő őszig itt élték a mindennapokat egészen a hatvanas évek elejéig.Kezdetben szőlőművelés folyt a dűlőben, egy-két házikó szabdalta a látómezőt, majd felépült ez a ház amolyan idillikus nyaralóként. Annak idején a Dunát is be tudták fogni a tornácon időzők, sőt, a folyóban megmártózni sem volt ördögtől való, értsd: egy szimpla lubickolás még nem jelentett egészségkárosító tevékenységet. Na, de lássuk csak azt a tornácot! Informátorunk élesen emlékszik egy nyárra jó 55 évvel ezelőttről. Itt sziesztázott a család, a hölgytagok kézimunkáztak, gyerekruhákat hímeztek, beszélgettek, ráérősen uzsonnáztak kényelmes nádszékeikben."Micsoda nyarak voltak azzal együtt is, hogy a ház nem volt összkomfortos" - meséli. Nem volt benne fűtés, de mellékhelyiségnek is híján volt, ám legyünk őszinték, kit zavart ez akkor, amikor egy ilyen vadregényes helyen lehetett megélni a nyár csodáit." Ugyanitt kiderül, hogy a Mohács belvárosában lévő téli lak sem volt vécével ellátva. Ott szám szerint három vécé volt a házon kívül: hölgyeknek, uraknak és egy külön a cselédségnek."Arra emlékszem - meséli alanyunk - hogy Mohácson a nyarak mindig elképesztő melegek voltak, a nyílászárók ezért gondosan be voltak reteszelve. Bentre gyakorlatilag csak a spalettákon beszűrődő fénycsíkok jutottak be, így a ház a rekkenő hőségben is kellemesen hűvös tudott maradni". Itt hívnám fel a figyelmet 60 cm-es téglafalakra, ami ugyan nem látszik, de a masszív szerkezet minden esetre sejtetni engedi a falvastagságot.Az épület romantikája, homlokzati színezése, díszítései, a zsaluk mind hozzájárultak ahhoz, hogy amikor a ház fent volt nemrégiben valamelyik ingatlanos portálon, gondolatban már törtem volna fel a malacperselyemet. Alanyunk sem volt ezzel másképp.Mert ugye a család tulajdonából a 60-as években kikerült a ház, ekkor nagyjából mindenki Pestre költözött. A vásárláson a leszármazottak is elgondolkodtak, hisz van jócskán építész a családban, mégis elvetették az ötletet. Mohács messze van és a lejutás sem egyszerű.Az utazás annak idején hajón történt a pesti rokonok részéről. Ez romantikus, de ami talán még ennél is jobb eggyel, hogy, amikor még járt Pécsre repülő, az egyik fiúgyermeket egy alkalommal így küldték le a szülők, mentesítve őt a fárasztó utazástól.A ház jelenleg sincs nagyon rossz állapotban, de tény, komolyan zsebbe kéne nyúlni a rendbehozatalért. Meg aztán közel vannak a szomszédok, nem beszélve a ház alján húzódó főútról, ami elégé forgalmas ma már.Az egykor megélt szép idők maradnak tehát emlékek. A hirdetés már nem is aktív.  Alanyunk azt mondja, a család egyik rangidőse, aki sok időt töltött itt, ma egy kézi nagyitó fölött belvárosi otthonában gyakran és hosszan elmereng az elveszett paradicsomon. 

Ha ismered a telek/a ház későbbi történetét, ne légy rest megírni nekünk: demegvennem@gmail.com. Ha csak hasonló írásokat olvasgatnál, csatlakozz hozzánk a Facebookon.

Fotók: Olvasónk családi archívumából