Őszi párába burkolózott Rákosszentmihály, nade a lencsém elöl nincs menekvés, a köd sem akadály, ha egy ilyen szépséget látok. Azért ahhoz kell egyfajta tudás, hogy egy pici telekre cipőkanállal beszorítsanak egy ekkora házat. A tér hiánya ugyan zavaró, de a homlokzat feledteti ezt. Tetszik a minőségi kivitelezés, a vakolat színe, ahogy harmóniába kerül a háborgó Balaton zöldjére emlékeztető spalettával. Ügyes munka, mely az amerikai kertvárosok hangulatát idézi.
Álomházak, házálmok. Csatlakozz hozzánk, a Demegvenném blog-hoz és küldd el a te álmodat is: demegvennem@gmail.com
Fotó: Demegvenném Team/Otthon édes
A Városmajor némi túlzással, de eszembe juttatja a Central Parkot. Körülötte élni, a Maros vagy az Ignotus utcában nagyon menő lehet szerintem. A zöld, a park a letűnt világot idézi. Helye van a ráérős sétának, a kutyások közti beszélgetésnek, jut tér a sakk nagymestereinek.
Van templom, helyet kap a szabadtéri színpadon a kultúra, a futóknak rekortán pálya épült, a teniszpályák felújítás alatt, a szobrokat imádom, az ősz pedig kifejezetten jól áll a parknak.
Ha ingatlant néznék itt, az Ignotus utca a Moszkva tér és a Csaba utcai fagyizó közelsége miatt is jó lenne. Mondjuk ez a ház? Gyufaszál oszlopai mögött a teraszok a ráérősebb élet lehetőségét ígérik.
Idén őszig nem jártam Horvátországban a nyári főszezonon kívül. Ez alkalommal nem strandolós, hanem sétálgatós, nézelődős pihenésre vágyva utaztunk néhány napra az Adria partjára.
Az 1900-as évek elején már a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, igazi fürdőváros, ahol sorra épültek a gyönyörű villák. Neobarokk, neoklasszicista, és szecessziós épületeket egyaránt találunk közöttük.
A területnek fantasztikus a klímája is. A körülötte húzódó 
A buja növényzet és pálmafák láttán az az érzés fog el, mintha Dél-Amerikában lennénk. Az itt eltöltött néhány nap alatt sokat sétáltunk mindkét városban, közben lépten-nyomon gyönyörű, de elhagyott, kissé romos, múlt század eleji villákba, hotelekbe botlottunk.
A séta a polgári létforma elengedhetetlen része. Kedvenc sétautaim a 12. kerületben vannak a bírák és ügyészek telepén. A patinás villák között már a modern, letisztult formák is helyet kérnek maguknak, igaz, csak kis mértékben. Ez a ház nagyon más, mint amihez errefelé a szem szokott. Minimalista megoldásai, érdekes homlokzata miatt kéri a figyelmet, egy időben gyönyörű, szezonális kapudekorációi is szemmágnesként működtek.
Furcsa ablakkiosztása, egyszerű formája, tejeskávészín homlokzata, minőségi anyagai, a házhoz passzoló kerítés, a homlokzatra szerelt falikarok azok, ami miatt tetszik. Demegvenném kategóriás, bár sokat ront a helyzeten a kis telek és a szomszéd ház közelsége, ami miatt az árnyékolástechnika kiépítése különös figyelmet kell, hogy kapjon.
A Böszörményi út Buda sétálóutcája, tisztára egy Tesz-vesz város. A 17/A egy szuperkedves ház és a legfelső, tetőtéri lakással már régóta szemezek. A ház több okból is szeretni való, a bejárat felett csendben figyelő női fej különlegessé teszi, és, hát ugye a ház aljában egy legendás cukrászda, a Rigó Jancsi regnál.
Ide időnként beülök. Tojásrántottás szendvicsük hamar elfogy, időben kell érkezni, de a süti és sós dolgokban nem szenvednek hiányt. A múlt egy szelete, néha csak erre vágyom, ebből pedig nagy szeletet birtokolnak, itt ugyanis megállt az idő. Szeretem a helyet, mert nem szól bent semmiféle kereskedelmi rádió, az eladók udvariasak, a bútorzat az elmúlt 40 évben mit sem változott. Itt kapható karácsony tájékán habhattyú, a habcsók hattyú változata. A fotózásért nem rajonganak, de lopva lőttem pár képet, közben belehallgattam a párbeszédekbe és megfigyeltem a betérőket, jobbára időseket, akiknek a napi luxusuk itt megkávézni vagy kikérni 10 dkg burgonyás pogácsát.
Filckalapos idős hölgy cekkerrel. Némán fogyaszt, egy ideig csak ketten vagyunk, majd érkezik egy idős házaspár. "Tudja leszállítottam az uramat a villamosról korábban, azt lódítottam sétáljunk egy kicsit, de csak ide akartam becsalni, szóval most akkor bűnözünk. Ferikém, krémes jó lesz?". Falatoznak, majd jön az eladó egy bádogtálca frissen sült pereccel. Ezt nem lehet, abbahagyni kínálja a portékát és egy kicsit meghatódik ő is, miközben az árut rendezgeti. Ki kér? - teszi fel a kérdést, amolyan általános alanyt használva a lassan megtelő vendégtérnek.
"Ezt most én fizetem" - vihog Feri felesége, nyúl is a tárcájáért, cinkostársára kacsint és a fejben már a Fővárosi Nagycirkusz soraiban ül, gyerekként, perecet majszolva. Az íz olyan lehet, legalábbis a mosoly, ami szétterül az arcán ezt súgja. Aztán fejben visszatérek a felső lakáshoz. Ha megvenném, kellene egy étellift, ami felszállítja ezeket a frissen sült dolgokat, mert kezdenek sokan lenni. Ekkor kilépek a nedves októberi jelen időbe és küldök egy SMS-t a 
A szürkeség és a nedves időjárás sem veszi el a kedvünket az ingatlanfotózástól, maximum nem készülnek olyan jó felvételek. Például ezt is körbelengi a pára, de ez a XI. kerületi ház Budán, biztosíthatok mindenkit, roppant bűbájos. Nehéz volt fotózni, mert egy eléggé forgalmas út mentén található, a Farkasréti Temetőnél, növények ölelésében. A kocsiból szoktam nézegetni, mármint azokat a részleteket, amik feltárulnak előttem. A báját a homlokzat és a zsalugáterek színének kombinációja adja, de jó az összbenyomás a napellenző és a teraszkorlát elé tett anyag azonossága miatt is. A Lego Creator sorozatában vannak hasonló házak vagy csak képzelődöm? Demegvenném, mármint, ha nem egy forgalmi csomópont közelében lenne.