Burjánzó növények, kiirthatatlan menta bokrok, fáról eső mangó-életveszély, aloe vera, avokádó, két oldalt sziklák, a völgy végében a tenger, fent pedig a kék ég. Ilyen La Gomera, közelebbről Valle Gran Rey ilyenkor márciusban, ha szerencsénk van, és az elmúlt hónapokban volt eső. Pár napja tört be a nyári hőség, most a legzöldebb minden, innen megyünk bele az egyre melegebb és szikkadtabb időszakba, amikor már tényleg csak árnyékban lehet kibírni és normál ember napközben nem merészkedik ki az egyébként csodás teraszokra. Igen, itt érkezünk meg ahhoz, hogy kellene egy ház La Gomerán is, csapott tetejű, teraszos, olyan, mint itt az összes. Ami fölé nagy lepleket feszítenénk, mentás Arehucast kortyolgatnánk, és úgy alapvetően, teljes békességben néznénk ki a fejünkből, ahogy itt a legtöbben teszik. 

A Kanári-szigeteken, főleg a hegyi falukban jellemzőek a fehérre meszelt házak, a színes ajtó- és ablakkeretek, és a kövekkel "teleszórt" falak, amik különösen bájossá teszik az épületeket. 

Fura formájú tetőteraszok, fedés nélkül

Mi részünkről ezt a majdnem tengerparti kis házat néztük ki, ami már lejjebb van, a völgy torkolatánál, 2 percre a strandtól, 2 percre a piactól, a hegy tövében. 

Olvasói spottingok, tippek, kérdések: demegvennem@gmail.com. Ha csak hasonló írásokat olvasgatnál, csatlakozz hozzánk a Facebookon.

Fotók: Demegvenném Team/Dóri